Sok vallásos ember képes boldogan és békében meghalni. Az Istenhit, a vallás kétségtelenül a bánat ellenszere. Különleges kegyben volt részem, amikor egy különleges ember kezét foghattam az utolsó perceiben. Egy vidám, sportos idős néni, kb. két évvel a halála előtt, újból és újból visszatért az elmúlás kérdéséhez. Elvitt az általa kiválasztott sírköveshez, elmondta, hogy milyen virágokat kedvel, és milyet ne ültessek majd a sírjára. Nem volt nagy betegsége, csak már a kilencvenhez közeledve mindent rendben akart tudni. Az volt a kérése, hogy itthon szeretne meghalni, amikor eljön az utolsó óra. Először megdöbbentem, féltem, hogy talán sohasem tudok majd abba a szobába belépni, ahol meghal. Nekem is nagyon furcsa érzés volt ezekről beszélgetni, de Ő nevetve mindig azt mondta, hogy így nyugodtan fog távozni. Tudta, hogy úgy szeretem, mintha az édesanyám lett volna, bízott bennem. Minden úgy történt, ahogyan kívánta. Sohasem fogom elfelejteni azokat a perceket, amikor simogattam a fehér haját, fogtam a kezét, amíg át nem lépett az égiek birodalmába. A szobában otthagyta a szeretet és a megbékélés energiáját, fájdalom helyett a boldog időszakokra és az örömteli pillanatokra emlékezünk.
A filozófia is ellenszer lehet azok számára, akik nincsenek meggyőződve Isten létezéséről. A keleti filozófiák segítenek a megnyugvásban. A taoista elfogadja az élet körforgását. A félelem, a haláltól való rettegés értelmetlen számukra. Betegen is a kedvenc könyveikkel, zenéikkel, barátaikkal, családtagjaikkal veszik körbe magukat. A bánat helyett kiélvezik az élettől kapott ajándékot, az utolsó pillanatot is.