Mit jelent a természettel való egység?

Az emberek szeretnek kirándulni, túrázni, gyűjtögetni, halászni, tábortüzet gyújtani. Ez nem más, mint visszatérni az ősi emberi életmódhoz. Amint helyes lépéseket teszünk a természet felé, ő elveszett barátként karol fel bennünket.

Mit tesz velünk és értünk a természet, amitől felébred bennünk a belső derű?

Először is jobban felébreszti az érzékeinket. A természetben megnyílunk a fény, az ég, a táj, a növényzet és az állatvilág iránt. Valamennyi pórusunkon át szépséget és nyugalmat veszünk föl. Úgy érezzük, tartozunk valahová és időtlen ellazulást, békét élünk meg. Visszanyerjük gyermeki ártatlanságunkat, mely lehetővé teszi a visszatérést létünk középpontjába. Érezzük az életenergia akadálytalan áramlását a testünkben és a lelkünkben.

A természet által felébresztett tudatosság határtalan és örömteli. Meglátod a rend és a káosz együtthatásának mintáit az erdőben, a tóban, az égen, a környezetedben és saját dolgaidban is. Amikor visszatérsz a város zajos forgatagába, jobban fogod méltányolni a természet nagyszerűségét. A természetben a rend és a káosz szabadon, saját ritmusukra táncolnak. A természet változásán keresztül érthetjük meg az élet szépségét és elkerülhetetlenségét. Ha elfogadod a változást, akkor érted meg, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Derűsen folysz az áramlással, túljutsz a hétköznapi és a rendkívüli tudatállapotokon is. Ilyen pillanatokban az egód feloldódik a természettel való egységben. Amikor az én úgy érzi, hogy csepp a tengerben, megismeri az óceánszerű érzést. A természettől való elszakadás csak felerősíti az egót és növeli az egység hiányát, míg a természettel való kapcsolatfelvétel boldogságot, nyugalmat hoz, a sugárzó környezet teremtésében vesz részt.